Şekerlik

Egy napon a Hodzsa nagyon megkívánta a bográcsos húst. Elment tehát a henteshez, vett egy okkányi* húst és haza vitte.

A Hodzsa feleségét pörkölt fözés közben meglátogatták szomszédai. Vendégszeretö asszony lévén, feltálalta nékik az estére fözött pörköltet. A szomszédok mind megették az ételt és hazatértek otthonaikba.

Egész nap a pörköltre vágyódva este a Hodzsa végre hazatér. Nagy étvággyal leül az asztalhoz. Egy kis idö elteltével felesége egy tányér bulgur levest tesz elébe egy kanállal. A Hodzsa dühbe gurul és kérdezi mi történt.

“Uram,” – mondja a felesége – “a húst a mi Tekirünk ette meg.”

Ezt hallván a Hodzsa jól felidegesedett, egy botot kapott a kezébe és kezdte keresni Tekirt, a macskát. Egy idö után Tekir elökerült. A hodzsa figyelmét felkeltette, hogy Tekir csupa csont és bör… Nincs ereje járni se, olyan mint egy csontváz…

Csodálkozik a Hodzsa: “Asszony, ez a mi Tekirünk ette meg a pörköltnek való húst?” – kérdi.

“Igen, Uram, az a gonosz ette meg.” – válaszolja a felesége.

Erre a Hodzsa kezébe vett egy kézi mérleget és megmérte Tekirt… Tekir pont 1 okkát nyomott. Szidta is mindjárt a feleségét a Hodzsa: “Asszony! Ez a Tekir, akit itt látsz, pont 1 okkát nyom. Ha ez így van, hol van a pörköltnek való? Ha pedig ez a pörköltnek való, hol van a mi Tekirünk?

*) Az okka egy régi súlymérték az oszmán birodalmi idökböl. 1 okka kb. 1282 grammnak felel meg.

Forrás: En güzel Nasreddin Hoca fıkraları – Bizim Tekir nerede?
Törökböl fordította: cpu c”,) – saját fordítás
Illusztráció: cpu c”,)

Tai O, egy cölöpökre épített, kis kínai halászfalu a Lantau-szigetek (Hong Kong) észak-nyugati részén. Egy különleges halásznemzet él itt, az u.n. tankák. Ha valaki olyan szerencsés helyzetben van, hogy eljuthat ide, mindenképp érdemes megnéznie az új, kézi müködtetésü felvonóhidat, mely a falu két részét köti össze. Mielött a híd felépült, 85 éven át egy kötélen vontatott komp látta el ezt a feladatot.

Az utcaképet nem csak a cölöpökön álló bádogházak és különféle tákolmányok, melyek valójában az ott élö emberek kicsinyke otthona, teszik érdekessé, hanem a szinte minden ház elött megtalálható, igazán aprókának mondható és mindig piros oltárok vagy hálaadó helyek. Az oltárokon áldozatként gyümölcsöket, legtöbbször mandarint vagy narancsot láthatunk.

A szárított és friss finomságokat áruló kis üzleteket és árusokat is érdemes végigjárni Tai O-ban. Gasztronómiai csemegének számít az itt gyártott halkrém valamint a sózott, szárított hal. Én mégsem mertem megkockáztatni egy kóstolót…

Naszreddin Hodzsa minden vasárnap egy szamarat vitt a vásárba és nagyon olcsón árulta. Az ára mindig jóval a konkurenciáé alatt volt. Egy napon így szólt neki egy gazdag szamárkereskedö: “Hogy tudod ilyen olcsón adni a szamarad? Én a parasztoktól lopom a szalmát, a szolgáimnak megparancsolom, hogy gondoskodjanak a szamárról és azért nem adok nekik fizetséget. S még így is a te áraid olcsóbbak mint az enyémek. Én ezt nem értem,” – mondta.

Mire a Hodzsa: “Ez igen egyszerü és világos, hiszen te eledelt és munkaeröt lopsz, én meg kizárólag szamarat lopok.” – mondta.

Forrás: Nasreddin Hoca’nın Hikayeleri – Ucuz esekler

Törökböl fordította: cpu c”,) – saját fordítás
Illusztráció: cpu c”,)

Saartje's booties egypántos változatban

Ezt a kiscipőt holland recept alapján készítettem, kicsit átalakítva. Még ugyan a gombok hiányoznak róla, de már megvettem öket. Kis pillangósak lesznek. 🙂

A Saartje’s booties eredeti kötésmintája a Saartjeknits oldaláról tölthetö le angol nyelven. Véletlenül rábukkantam egy magyar fordításra is… bárcsak hamarabb bukkantam volna!

Update: Rákerültek a gombok is…

Hozzávalók: 30 dkg apró bulgur (durumbúza), 3 dl forró víz, 1 fej vörös- vagy lilahagyma (20 dkg), 3 paradicsom (80 dkg), 3 paprika (10 dkg), petrezselyemzöld (5 dkg), 6 ek olívaolaj, 1 tk pirospaprika, só, 1 citrom leve

A bulgurt egy nagy tálba tesszük, majd a forró vizet kanalanként hozzáadjuk és jól belekeverjük. Letakarva 15 percig állni hagyjuk.

A hagymát felaprítjuk és a már puha bulgurhoz adjuk, jól elkeverjük. Ezután a paradicsomot, paprikát és petrezselyemzöldet is felaprítjuk és a salátához adjuk. 1 tk pirospaprikával valamint sóval ízesítjük, majd leöntjük az olívaolajjal és egy citrom kicsavart levével.

Kicsit hagyjuk összeérni és máris kezdödhet a grillezés! 😉 Persze tetszés szerint más zöldségeket is apríthatunk bele. Nagyon kiadós és tápanyagokban gazdag saláta.

Hozzávalók: 2 fej zsenge karalábé, 2 dl tejföl, 1 fej vöröshagyma, 1 húsleveskocka, 1 ek liszt, 1 tk pirospaprika, 1 csokor petrezselyem, só, 1 csipet cukor, olaj

A karalábét megtisztítjuk és apró kockákra vágjuk. A hagymát tisztítás után apróra metéljük és a forró olajon megfuttatjuk. Belekeverjük a pirospaprikát és gyorsan hozzáadunk 1 ek vizet, nehogy megégjen. Rátesszük a karalábét és néhány percig pirítjuk, majd felöntjük 1 liter vízzel, hozzáadjuk a leveskockát és felforraljuk. Ezután közepes tüznél 10 percig fözzük. Közben a tejfölt a liszttel és 1/2 dl vízzel simára keverjük. Hogy ne legyen csomós adhatunk a liszthez kevés sót is.

A tejfölt a forrásban lévö levesbe öntjük és kevergetve további öt percig forraljuk. A tüzröl levéve sóval és a csipetnyi cukorral ízesítjük, beleszórjuk a finomra vágott petrezselymet és jól összekeverjük. A karalábé apró leveleit is aprítva bele tehetjük.

Jó étvágyat! 🙂

Naszreddin Hodzsa Konya városában sétálva egy mecset elött, annak fenséges tornyát (minaretjét) csodáló, egyszeri embert látván, odasomfordált. Köszöntötte s az ember köszöntését fogadta.

Naszreddin: “Mit nézel ily csodákozón a minaretre, városlakó?” – kérdezte.

Ember: “Most érkeztem faluról Konyába s ezek a minaretek nagyon felkeltették az érdeklödésemet. Azokat nézem.”

“Miért keltették fel az érdeklödésedet?”

“Hát hogyan készülnek?” – ezen gondolkodom.

A Hodzsa mókás ember lévén hogy is hagyhatná ki, hogy ezt az egyszeri falusi embert megtréfálja?

“Nagyon egyszerü” – mondta… “Tudod-e mi az a kút?”

“Hogyne tudnám, falun sok van.”

“Nos, a kutat kiásván és szörére fordítván minaret lesz belöle.”

Igaz-e vagy nem igaz, gondolkodék a falusi, miközben Naszreddin ahogy jött, odébbállt.

Forrás: En güzel Nasreddin Hoca fıkraları – Minare nasıl yapılır?
Törökböl fordította: cpu c”,) – saját fordítás (építész unokatesóm születésnapjára)
Illusztráció: cpu c”,)

A minap Szundi (számomra igen mókás) történetét olvasgatva elgondolkodtam, hogy vajon fújom-e még a 7 törpe nevét mint anno kiskoromban. Sikerült mindhét nevet google nagybácsi (ahogy párom törökül hívja, google amca) segítsége nélkül összehoznom, de hogy hogy is volt a sorrend, arra már nem emlékszem. Aztán azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon hogy hívhatják a törpéket más nyelveken, hiszen ezek beszélö nevek. No lássuk…

Mivel Hófehérke (Schneewittchen vagy Schneeweißchen) a Grimm testvérek gyüjtemányéböl (Kinder- und Hausmärchen, 1812) származik, ezért az eredeti német nevekkel kezdeném… ha ilyenek léteznének. Persze a törpéknek akkoriban még nem volt nevük. Elöször Walt Disney keresztelte el öket Snow White and the Seven Dwarfs (1937) címü rajzfilmében, hogy ezzel is elérhetöbbé tegye a történetet a gyerekek számára. A mü új címét is ekkor kapta. A törpék eredetei, angol, nevei tehát: Dopey (kábult), Grumpy (zsémbes), Doc (doki), Happy (boldog), Bashful (szégyenlős), Sneezy (tüsszögös), Sleepy (álmos).

A német fordításban a következö neveket kapták: Chef (fönök), Jäger (vadász), Schlafmütze (hétalvó), Brummbär (morgós medve), Happy (boldog), Pimpel (szégyenlős), Hatschi (hapci)

Magyarul: Tudor, Vidor,  Szende, Szundi, Morgó, Hapci, Kuka

Törökül: Çekingen (félénk, szégyenlős), Doktor, Salak (idióta), Huysuz (zsémbes), Mutlu (boldog), Uykulu (álmos), Meraklı (kíváncsi)

Minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy bár sok hasonlóság van,a magyar fordítás mégis jobb mint az eredeti! 🙂 Számomra ezt a török követi, bár Salak-ot kicsit húzósnak tartom. Hiába, a magánhangzók harmóniája jó hangzásúvá teszi a szavakat. 🙂 A német neveknek meg, sajnálattal kell mondanom, se jó csengése, se fantáziája… 🙁

Ismeri még valaki más nyelveken is a törpék nevét? Örülnék, ha megosztanátok velünk!

Naszreddin Hodzsa egy napon elvesztette kedves szamarát. Amerre kereste, nem találta. Nem volt módos ember sem, hogy újat vegyen a helyébe.

A Hodzsa szamarát égen s földön keresvén összetalálkozott egy barátjával. Barátja, aki tudott balszerencséjéröl, látván, hogy Naszreddin Hodzsa egyfelöl szamarát keresi, másfelöl szüntelenül Allahnak hálálkodik, nem értette ezt.

“Hodzsa,” – kérdezte – “elvesztetted a szamarad és szüntelenül Allahnak hálálkodsz. Mi oka van ennek?”

Hodzsa: “Ha rajta lettem volna, mikor elveszett? Akkor én is elvesztem volna. Allahnak ezért hálálkodom.” – mondta.

Forrás: En güzel Nasreddin Hoca fıkraları – Şükürler olsun
Törökböl fordította: cpu c”,) – saját fordítás
Illusztráció: cpu c”,)

Az orchidea édesanyám kedvenc virága, mely már menyasszonyi csokrában is föelemként jelen volt, pedig annak már ides-tova 38 éve! Most ha ügyes lennék, hamar kerítenék róla egy régi fotó is (mert tudom, hogy van), de sajnos nemrég költöztem, így valószínü ezek a kincseim még valamelyik doboz mélyén hevernek és várnak, hogy a tettek mezejére lépjek. Anyának ma is van még rengeteg orchideája. Valószínü én is töle örököltem az ez iránt az exotikus virág iránti szeretetem. Úgy nézem kedvelik is az új helyüket mert mindegyik hozza sorban az új bimbókat, virágokat. *jajdejó* Szeretgetem és ápolgatom is öket rendesen! 🙂 De mielött nagyon elkanyarodnék a témától… ez az ünnep az anyáké, ezért a következö vers nekik szól:

Anyák napjára

Reggel óta tanakodtam,
Mit mondhatnék Tenéked,
Olyan szépet gondoltam ki,
Hogy elmondani nem lehet.
Nem találtam rá szavakat,
Még verset sem találtam,
Minden, amit elmondhatnék
Itt van egy szál virágban.