Hogy én ahányszor Törökországban nyaralok, mindig beteg vagyok! Valószínüleg az idöjárásnak köszönhetöen. Izassztó meleg, az ember nekivetközik… és jön egy hideg szél, ök azt mondják serin [szerin]. Nekem ennyi elég. 🙁 Torokfájás, köhögés, nátha, láz stb. Így volt ez legutóbb is, mikor szeptemberben 1 hónapot ott töltöttem párommal a szüleinél. Úgy terveztük 10-14 napra kibérelünk egy apartmant a Márvány tenger partján (úgy 30 km-re a családi fészektöl), hogy ne csak családlátogatásból álljon a nyaralásunk. 🙂 Természetesen már betegen indultam a nyaralóba és ott csak rosszabb lett.
A nyaralónegyedekben egymás hegyén-hátán állnak a kis lakások, igazából egybe épülnek, mint a sorházak… és a falaik igen vékonyak. Van kb. két fö utcájuk ami a tengerre meröleges és kis sétányok, néha csak 1 sor járólap, hogy a köztes házakhoz is el lehessen jutni. A mi negyedünkben volt valami bolt féle, ahol mindenfélét lehetett kapni, persze messze nem mindent. Nagy elönye a negyednek, hogy körbe van kerítve, szóval valamennyire védett… amellett mindenki ismer mindenkit. A törökök szeretik ott tölteni a nyaraikat. Mint kiderült sokaknak közülük valamilyen németországi kötödése van. Hát igen, egy nyaralót nem mindenki engedhet meg magának.
![]()
A nyaralónegyed föutcája, mely egyenesen a tengerbe megy...
Érkezésemröl másnapra természetesen mindenki tudott a negyedben mint ahogy arról is, hogy beteg vagyok, u.i. végigköhögtem az éjszakát. Reggel párom elment, hogy némi elemózsiát vásároljon nekünk… nem mintha nem vittünk volna millió dolgot magunkkal… de hát friss húst a grillezéshez meg faszenet, zöldségeket, ilyesmit. Egyszer csak kopogtatnak. Hát, mondom, ki lehet az? Párom még nem érhetett vissza! No azért csak kinyitom. Egy néni áll az ajtóban és nagyban magyarázza, hogy ö a szomszéd néni és hallotta, hogy nagyon köhögök és ezt meg azt kéne igyak, mert attól jobb lesz, a férje is minden nap olyat iszik. Persze fogalmam sem volt róla, mit, mert azt a részét nem értettem a mondókájának. Tudni kell, hogy akkor kb. 1 éve tanultam törökül, azt is csak hobbiból… és nem Törökországban. Azóta tudom, hogy valami gyömbéres keverékröl magyarázott, amiröl nekem eszembe jutott, hogy Marokkóban is forró gyömbéres tejjel gyógyították a megfázásom (mert amikor arra jártam, ott is beteg voltam), igen nagy sikerrel. 1 pohár tejet kell fellforralni, majd 1 teáskanál örölt gyömbért belekeverni. Gyorsan bebújni az ágyba, nyakig betakarózni és a gyömbértöl kicsit erös tejet melegen meginni. Ez jól megizzasztja az embert… én jót is aludtam töle. 🙂 De mivel nekem ez alkalommal nem csak torokfájásom volt, hanem már bronchitisos tüneteim lázzal, nem hiszem, hogy egy kis gyömbér segített volna.
Alighogy szomszéd néni elment, ismét jött valaki. Elmagyarázta ö merre lakik, meg hogy hallotta, hogy beteg vagyok és hozott nekem kétféle gyógyszert. Wow… vadidegenek… olyan szeretettel és gondoskodással vettek körül! Ha bele gondolok, Németországban ilyesmi nem történhetne meg velem! Ott maximum mérgelödnének, hogy mit köhög össze-vissza ez a tüdöbajos.
Közben párom is haza ért. Kiderült, hogy valaki elvitte öt kocsival bevásárolni, hogy ne kelljen cipekednie, pedig nem volt messze a falu, mondhatni a fö út túloldalán. És mivel a néni is hallotta, hogy beteg vagyok, mindjárt magánál tartotta az egész vásárolt darált húst, hogy ö majd elökészíti, hogy nekünk majd csak grillezni kelljen. Délután meg is jelent két tálca húsgombóccal (köfte), hogy ezt ma ehetjük, a másikat meg tegyük mélyhütöbe. 😮 Én egyik csodálkozásból estem a másikba!
Sajnos csak 5 napig maradtunk, mert én egyre rosszabbul lettem és az idö is rosszra fordult. De ez a pár nap is maradandó élményeket hagyott bennem.
Illusztráció: cpu c”,)
