Şekerlik

Naszreddin Hodzsa egy napon elvesztette kedves szamarát. Amerre kereste, nem találta. Nem volt módos ember sem, hogy újat vegyen a helyébe.

A Hodzsa szamarát égen s földön keresvén összetalálkozott egy barátjával. Barátja, aki tudott balszerencséjéröl, látván, hogy Naszreddin Hodzsa egyfelöl szamarát keresi, másfelöl szüntelenül Allahnak hálálkodik, nem értette ezt.

“Hodzsa,” – kérdezte – “elvesztetted a szamarad és szüntelenül Allahnak hálálkodsz. Mi oka van ennek?”

Hodzsa: “Ha rajta lettem volna, mikor elveszett? Akkor én is elvesztem volna. Allahnak ezért hálálkodom.” – mondta.

Forrás: En güzel Nasreddin Hoca fıkraları – Şükürler olsun
Törökböl fordította: cpu c”,) – saját fordítás
Illusztráció: cpu c”,)

Az orchidea édesanyám kedvenc virága, mely már menyasszonyi csokrában is föelemként jelen volt, pedig annak már ides-tova 38 éve! Most ha ügyes lennék, hamar kerítenék róla egy régi fotó is (mert tudom, hogy van), de sajnos nemrég költöztem, így valószínü ezek a kincseim még valamelyik doboz mélyén hevernek és várnak, hogy a tettek mezejére lépjek. Anyának ma is van még rengeteg orchideája. Valószínü én is töle örököltem az ez iránt az exotikus virág iránti szeretetem. Úgy nézem kedvelik is az új helyüket mert mindegyik hozza sorban az új bimbókat, virágokat. *jajdejó* Szeretgetem és ápolgatom is öket rendesen! 🙂 De mielött nagyon elkanyarodnék a témától… ez az ünnep az anyáké, ezért a következö vers nekik szól:

Anyák napjára

Reggel óta tanakodtam,
Mit mondhatnék Tenéked,
Olyan szépet gondoltam ki,
Hogy elmondani nem lehet.
Nem találtam rá szavakat,
Még verset sem találtam,
Minden, amit elmondhatnék
Itt van egy szál virágban.