Naszreddin Hodzsa egy napon elvesztette kedves szamarát. Amerre kereste, nem találta. Nem volt módos ember sem, hogy újat vegyen a helyébe.
A Hodzsa szamarát égen s földön keresvén összetalálkozott egy barátjával. Barátja, aki tudott balszerencséjéröl, látván, hogy Naszreddin Hodzsa egyfelöl szamarát keresi, másfelöl szüntelenül Allahnak hálálkodik, nem értette ezt.
“Hodzsa,” – kérdezte – “elvesztetted a szamarad és szüntelenül Allahnak hálálkodsz. Mi oka van ennek?”
Hodzsa: “Ha rajta lettem volna, mikor elveszett? Akkor én is elvesztem volna. Allahnak ezért hálálkodom.” – mondta.
Forrás: En güzel Nasreddin Hoca fıkraları – Şükürler olsun
Törökböl fordította: cpu c”,) – saját fordítás
Illusztráció: cpu c”,)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: